Hú mennyi kismama! Jó olvasni a történeteket!
Én szültem 20 fölött, 30 fölött és 40 fölött is, de mindhárom tervezett gyerkőc volt, és szerencsére könnyen össze is jöttek. Júlia (1989) most fog érettségizni, Adél (1998) harmadikos, Ármin (2005 okt.), vele vagyok itthon gyesen. Nagy babák voltak (4200, 4400, 4250 gr) de a lányok simán születtek. A gyermekágy nálunk is csak mint bútordarab volt jelen, de ehhez remekül lehet alkalmazkodni, egy idő után már engem sem zavart, ha virsli volt az ebéd, vagy ha lépni is alig lehetett a nappaliban a játékoktól...Szerencsére mindhárom várandósságom zavartalan volt, sőt több szempontból jobban is éreztem magam, mint máskor (nekem alapból nagyon alacsony a hemoglobin szintem aminek vannak rossz közérzeti velejárói is, véradástól is eltanácsoltak, de terhesség alatt remek véreredményeket produkáltam). Ettől függetlenül úgy éreztem az utolsó várandósságomnál, hogy az orvosok követnek el mindent, hogy nehogy felhőtlen legyen a terhességem. Tudom, hogy jót akartak, de sikerült annyi aggódásnak kitenniük amúgy is elég pesszimista lelkemet, hogy szerintem ezért is született ő egy napos vajúdás után császárral, mert szinte bebeszélték az embernek, hogy ilyen korban már csak így lehet. Amikor vizsgálatokra mentem egészen addig nem volt semmi kifogásuk, míg meg nem nézték a születési adataimat. Ez volt az az időszak, mikor rájöttem valójában hány éves is vagyok

Végigizgultam egy vérvételes genetikai vizsgálatot (2 hét), aztán a magzatvízvizsgálatot (még 3 hét), de szerencsére minden rendben volt. A genetikus nő hozzáállása más volt, ő azt mondta, hogy külföldön nem foglalkoznak ennyit az anya korával, ha spontán lesz terhes, szülhet akár 50 évesen is, ez genetikai adottság. Egy volt gimis osztálytársnőm most vár kisbabát - irígylem egy kicsit. És téged is strachatella!