Néhány sorban leírom az én történetemet is.
Egy szép napon kiderült, babák lesz. Örültünk, másfél év után végre sikerült! Munkahelyemen nem mondtam meg senkinek, akkor tudták meg, amikor bejelentettem, hogy be kell feküdnöm a kórházba, mert lehet, hogy elveszítem a babát. Másnap reggel a fevettek a kórházba, az orvos nem kertelt, elmondta, hogy vagy megmarad a babánk, vagy nem. Én nem idegeskedtem, pihentem, amennyit csak lehetett, bíztam a legjobban. Akkor és most is azt mondom, hogy a baba eldönti, hogy velünk szeretne-e maradni, vagy sem. Szerencsére Ádám úgy gondolta, hogy jó helyen lesz nálunk, 1 hét kórház után hazaengedtek, veszélyeztetett terhes lettem, onnantól nem is dolgozhattam.
Most meg már a testvérén törjük a fejünket
Marcsi-35! Akkor szinte egykorúak a gyerkőceink!
strachatella! Azért írtam be a történetemet,, hogy senki se szomorodjon el azon, amit az orvos mond, mert a természet sokkal erősebb egy orvosi akaratnál!

Strachatella, ne ijedj meg, sajnos sokaknak van gondjuk ma terhesség alatt, de azok nagyrészt megoldódnak és minden rendbe jön.

Nálunk nehezen jöttek össze a babák, végigizgultam mindkét terhességemet, visszagondolva a bolhából csináltam elefántot.
Persze tudom,vannak sajnos esetek, amikor tényleg gond van.

Keress egy jó magándokit, akiben megbízol, biztosan figyelni fog rád. Én bármikor felhívhattam, ha vmin elkezdtem izgulni.
Még valami, én az első terhességem alatt nem hallgattam végig egyetlen történetet sem, nem akartam megijedni. Szerintem jó volt így, a másodiknál pedig már tudta, mi vár rám.

Nyugalom és reméljük minden oké lesz!

Az biztos nem is tesz jót a babának, ha agyonaggódod a dolgokat.
Nekem egyszer azt mondták, hogy túl a 30-on, honnan tudom, hogy egyáltalán lehet. Azután az esküvőnk után egy évvel már meg is született a kis cukorfalatka.
Ijesztgettek az AFP-n, jött a cukorbetegség, a baba szerencsére makk egészséges lett. Legnagyobb baja eddig egy kis láz volt, persze mindketten frászban voltunk miatta, de biztos ez a természetes.
Természetes, hogy félted már most, de azzal vigyázol rá a legjobban, ha nem gondolsz mindenféle rosszra.

Én alapvetően pozitív gondolkodású vagyok, mindenesetre a párom nem engedem a fórum közelébe Ő abszolút a borús oldalát látja a dolgoknak, pedig semmi oka sincs rá, ilyen típus. NEm félek én a babavárástól és alapvetően a jót feltételezem.

strachatella:
Én azért írtam le a történetemet, hogy ha valami gond is támad, senki ne adja fel.

Ú, hát ti aztán meg tudjátok hozni az ember kedvét! Mi most vagyunk 10 hetesek a pociban, az első UH rendben zajlott, 2 hét múlva kontroll, mi is el lettünk számolva. Ráadásul a nőgyógyász egy nagy bunkó volt, mikor megállapította a terhességet, mert nem azt mondta, hogy kicsi a baba a 9 héthez, hanem hogy kicsi a méhem, ami akár vetélés is lehet. Na, 3 hét izgalom az UH-ig, ahol aztán öröm,bőgés, minden volt. A kicsi kincsem - aki szerintem fiú- csak úgy mocorgott anyának, mutatta szépen mindenét és szerencsére tök egészséges, 10. hétnek megfelelő méretekkel. Szóval most tök nyugis is boldog vagyok, hordom magammal a kis fényképét és nagyon várom 2 hét múlva a kontroll UH-t, hogy láthassam mennyit fejlődött 2 hét alatt

dervic!
Nálad az, amibe a babát beletetted Más jelentés nálad ezek szerint nem volt

dervic

tudom!!!!!

zsanett!mázlid volt, nekem nem igazán volt kinek parancsolgatnom...és hát elég húzós volt az első pár hónap.Pl az első két hónapban kézzel mostam minden gúnyát,mert beszart a mósógép,pont akkor mikor hazamentünk babával a kórházból.minden nap főztem...már aznap is mikor hazamentünk...sajnos engem nem kíméltek ki ...óóóó mi is az a gyermekágy? :d

Mágnes ,pontosan egy hét van a gyerekeink között

Nálunk az első szó a memme és irány a hűtő, u az a kutya, hooo akkor ki kell emelni a kádból, hap az a hapci virág.
menni csak két kéz fogásával hajlandó,de viszont ma egyedül felállt és álldogált, majd szépen leült

Örülök, hogy tetszik a topic

Nálunk is tökéletes hasonlóság van apa és fia között. A férjem rokonai mindig azt mondják, mintha apát látnák újra kicsiben.
Mellesleg a lányom is rá hasonlít.
A kisfiam annyira fiú, hogy miután megszületett a kórházban, abban a tologatóban, aki látta, senki sem kérdezte a nemét - annyira egyértelmű volt.

Zsanett! Szuper ez a topic! Azt hiszem nagyon kellett.

Azt elfelejtettem írni, hogy Ádám egy szót sem mond, csak néhány betűnek van értelme, így nálunk egész napos Activity folyik.

Most látom, új topic
Ádám fiam 2006.09.21-én született, egy akkor még létező, mára már bezárt kórházban. A kórházba menet közben láthattam, ahogy a tűntetőket a rendőrök próbálják kordonban tartani. Ádám születése óta életünk teljesen megváltozott, azóta minden nap új színt visz az életünkben. Túlságosan eleven gyerek, egész nap dolgozik, semmire sem ér rá, főleg nem aludni és enni. A férjem dolgozik, egyedül vagyok itt a nagy Pesten, nagyszülők vidéken, szóval nálam elég sűrűk a kiborulások. Ennek ellenére jó látni a kisfiamban az apja teljes hasonmását, legalább nem kétséges az apaj szokták ezt mondani nekem.

dervic

én is veszélyeztetett tehes voltam
a dokim azt mondta 1 dolgot csinálhatok ha hazaenged a kórházból: parancsolgathatok
na a férjem nem is engedett semmit se csinálni ő tanulgatott főzni

Sziasztok!Ennek a topicnak nagyon örülök.Nekem van egy 16 hónapos fiam, akinek nem mellesleg itt a fórumon szavaztuk meg a nevét.
37. hétre született, veszélyeztetett terhes voltam, napi 3 seduxennel tudtam csak bent tartani a pocakomban.Nekem ő a mindenem.Korához képes értelmileg nagyon fejlett, a doki szerint ez azért van,mert sokat foglalkozok vele.Szerintem játszok, nem foglalkozok.:d
A szülésem igen nehéz volt, mert téranytalanságunk volt, de a végén természetes úton, kábszer és fájdalomcsillapítóné nélkül megszületett Erik. Szülés után velem is és a babával is gondok voltak, neki a májfunkciója nem indult be egy hétig, nekem pedig egy bent maradt lepénydarab okozott egy kis ijedtséget.
3 hónapig depressziós voltam, de mára már minden oké, imádom a kisfiamat, nekem ő jelenti az életet.
Örülök,hogy leírhattam neketek ezt a kis sztorit.
Pusz

Húúú érdemes volt nyitni új topicot.

Levente 2007.02.26 született császármetszéssel (ettől rettegtem a legjobban, simán akartam szülni). Hát nálunk is volt aggodalom bőven a terhesség alatt. 12. hétig kórházban feküdtem, sokáig fel se kellhettem. Levi az 5. terhességemből született. 4 angyalkám vigyáz rá fentről. Végig injekcióztam magam, mert trombozis hajlamom van. Kijött a terhességi cukor nálam. Az nst-n keveset mozgott így az utolsó 2 hetet szintén kórházba töltöttem. A kórházi hálóingek akkorák voltak, hogy nem fértek rám Mindent egybevetve a sok félelem ellenére is szép emlékként maradt meg bennem a terhesség. Szívesen lennék újra terhes, de nem akarom itthon hagyni a 13 hónapos fiamat hósszú hetekre. Pedig az orvosom is nagyon baba párti

Sziasztok! Az én kisfiam is 14 hónapos, Zénó. 5 hónaposan lépegetett, de mászni nem mászott. 1 hónapja megy magától. 1 hete lefejelte az ajtó félfát, lett szép nagy lila pupja. Már kezdet elmulni, ma meg lefejelte úgyanott a szekrényt. Most visszalilult .
Már 2-3 hónapja mondja, hogy mama. 2 hete: aja, gugu( Gusztáv a kutya).
Mi is vérszegények és vashiányosak voltunk. Most legutobb már jó volt a vérképe, de én is megíjedtem előszőr mert volt egy csomó *.

Sziasztok! Az én kislányom 2007.02.03-án született, most volt 14 hós Mondogat pár szót: vau-vau, papa, jeje-jeje (gyere-gyere), ci (virág) ...., de megérteti magát. 1 éves kora óta megy egyedül. Mosolygós, jó kedvű, közvetlen ..imádjuk Mikor a pocakomban volt, megbeszéltem vele, hogy gyorsan kibújik majd, és így is lett. Fájjások nélkül hajnali 4-ig, utána elfolyt a magzatvíz, ezután jöttek csak fájások és 5:55-kor már kint is volt. Nagyon megkímélt, és minden rendben zajlott a várandóság idején is.

Sziasztok! Nekem is van egy gyönyörű fiam aki februá 9-én született, most 14 hónapos múlt. tíz hónapos kora óta megy egyedül, most a szája is kezd megindulni, nagyon édes. Imádjuk