Nyugati tér, villamos megálló:
Férj és Feleség egy-egy Sportszeletet majszol, 25 g-ost. Feleség tanácstalanul gyűrögeti a csomagolást, keresi, hogy hol van kuka, hova dobhatná. Férj szolgálatkészen tartja oda markát. Én még szolgálatkészebben ugrom oda, és mondom:
-Nem adnátok nekem? Gyűjtöm a vonalkódokat...
(Én: tök normálisan öltözötten, ha pasi lennék, azt mondhatnám, öltöny-nyakkendőben).
Feleség először furán is néz rám, de aztán kérdezi:
-Lehet valamit nyerni? Igen? Akkor Drágám, a Tiédnek a papírját is add oda!
Férj kotorászik a zsebében, előbányász, odaad.
Feleség:
-Drágám, a gyerkeknek is vettél, tépd le azokról is!
Én:
-Jaj, ne, nagyon aranyosak vagytok, de nem fog az hiányzozni a skacoknak?
Feleség:
-Ugyan, jó az nekik anélkül is, Neked meg kell.
No comment. Szeretem az embereket.