Lassan nekem is kedvet csináltok a guberáláshoz, már találtam eddig egy 31 grammos Milka-papírt
Éppen most tárgyaljuk a férjemmel, hogy ilyen szép napsütésben elmegyünk sétálni, öltözzek be kendőbe, és ő jön 50 méterrel mögöttem, mert aaaaannyira azért nem hajlandó égni

És vannak szemetes kosarak arrafelé? Sokszor több száz méteren át kell a kezembe szorogatni egy koszos pzsebkendőt, míg ki tudom dobni a megfelelő helyre.
A buszmegállóban néha kedvem lenne megkérdezni egy-egy puccos dámát, aki a földre dobja a csikket, hogy otthon is az ágy alá dobálja? Meg az anyukát, akinek a csimotája szemetel, hogy otthon is ilyen elnéző?
Csak úgy eszembe jutott. A probléma sokrétű.
Akár hálásak is lehetnénk annak a sok nassolónak, aki a kalóriáktól megkímél minket, csak a vonalkódokat hagyja hátra nekünk. Még jó, hogy a földön, mert kukázni még nem szoktam.

ki
Köszi, de ez nem az én érdemem, hanem a város szégyene
Hát még ha azt is tudnád, hogy nem is megyek be a városba, csak itt egy 500 m-es körön belül mozgok. Bár igaz, hogy útba esik egy Penny- Market, meg egy Spar, ami azért jelentősen növeli az utcán széthajigált csokipapírok mennyiségét
Én meg szorgalmasan sétáltatom a 8-hónapost, utána meg mosom, ragasztom, címezem, küldöm a vonalkódokat

Eddig meg voltam elégedve magammal, hogy lám, milyen ügyes vagyok, mennyi pontot összeszedegettem... de belátom, tévedtem. Queene, téged asszem nem foglak fölülmúlni.
Én neked ítélném az első "díjat". Gratula

Most már kiírhatnánk háziversenyt, hogy kinek sikerül egy körrel a legtöbb csokipapírt összegyűjteni a városban.
A nyereményt szponzorálhatná a Köztisztasági Hivatal, elvégre többet segítünk városaink tisztaságán, mint akiknek feladata lenne
20-án indult az akció, azóta mindennap össze tudtam szedni annyit, hogy egy borítékot megtöltsön, nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek...
(Mondjuk rajtam nevetnek, sztem már hírem lehet: az a kismama, aki mindent összeszed a parkban )

ambivalens érzések- ezeket én is ismerem

Ma elmentünk a párommal elintézni a hétvégi bevásárlást. Útközben hazafelé "tisztogattuk" az utcát... Itthon összeszámoltam, 430 pontértékű csokipapír gyűjtöttünk össze. Nem győztük szedegetni...
Ilyenkor eléggé ambivalens érzések dúlnak bennem. Egyrészt bosszant, hogy ennyire szemetes a városunk, másrészt örülök, hogy komolyabb anyagi ráfordítás nélkül hamarosan egy újabb adag pontot küldhetek be. Ez van.

Miért nem mondtad meg neki? Egy hajléktalantól nem sajnálnám, ha elvinne előlem egy Mercit. Inkább attól, akinek már nem fér a garázsában a Jaguar X-Type miatt

a múltkor Törley-s pezsgősüvegeket találtam egy áruház melletti hulladéküveggyűjtőnél - gondoltam elviszem, leáztatom a cimkét..... pont ott guberált egy guberáló, és szólt hogy: "fiatalember, az nem, jó nem váltják vissza....". pedig szegény ha tudta volna hogy egy kis szerencsével Mercedest nyerhetne....

Jó nektek. Gyerek, aki segít. Pár, aki játszik. Én egyedül csinálom, rendszerint olyan pasikat fogok ki, akik előtt "titkolni" kell az ilyesmit, mert ha megtudják, halálra röhögik magukat. A bátyám meg annyira sem segítőkész (pl postán évek óta nem járt!), mint egy... nemtommi. Anyukám szokta eltenni a mindenféle papírokat és megkérdezi, hogy kidobhatja-e vagy le akarok vágni vmit róla. Azért igyekszem ésszerű keretek közé szorítani az egészet, nyáron már kicsit túllőttem a célon, olyan dolgokat is megvettem, amire semmi szükségem nem volt. Most úgy vagyok vele, hogyha szükségem van X termékre, megnézem, valamelyik márka játszik-e belőle és azt veszem.

Igazából nem haragszom!!!!!
Ahogy írtam, jót röhögtem a szenvedély-betegségünkön.

Én nem haragszom rád sada! Ez velem is előfordulhatott volna!

Bubus, cica, stb
Tényleg ne haragudjatok!
És ne kívánjatok kéz és lábtörést, mert ma keresztülautózom az országot, vasárnap meg vissza... Hátha fog az átok. S nekem rossz a lelkiismeretem.
Nekem este hazatelefonált a gyerekem, hogy későn jön haza, de semmi gáz, a leveleket most az egyszer nem felejtette el feladni (Pf.11-re).

ma reggel nyitásnál voltam a postán megvoltak még a leveleim ,Énis javítottam

Tegnap feltettem a kérdést: Pf. 11 vagy 111, de nem sokkal utána hazarohantam, már nem volt időm megvárni a választ. Otthon vágás, borítékolás és rohanás a postára 6 db borítékkal, mert ne má.. ne jussak be az első 1000-be!! Hatalmas sor a postán. Előttem nő 8000 Ft-ért adott fel leveleket. Feladom az én kis gyors fagyisaimat Pf. 11 címre. Türelmetlen gyerekemmel boltba el, amikor is meglátom a fagyispultnál a szórólapot Pf. 111. Agyam elborul, vissza a postára (hatalmas sor), visszakunyeráltam a borítékokat, Pf. javítása. Ahogy ballagok haza egyedül (mert kamasz gyermekem a hülye mamáját magára hagyta), akkorákat röhögök és megállapítom: EZ SZENVEDÉLY!!! És csók sadának, volt egy jó délutánom.

Én csak a bélyegek árát írom.
Pedig +boríték, +nyomtatás, +(felesleges)termék., +sms (én ritkán játszom ilyet).

Jaaaa! ez lemaradt:
Ez játék,de idén már én is írni fogom a nyereményeket, és kiadásokat.
Csak még azt nem tudom,hogy a csoki az ide számit-e kiadásnak?
Mert az sok fogy cigi helyett

Milyen jó is úgy hazaérni a munkából, hogy emlegettek közben /jó értelemben ráadásul/
A lányaimat is sikerült beoltanom a nyereményjátékok iránt, ezért érdekes módon mindig akkor nincs boriték,vagy levlap amikor nekem kellene De,mintha ők szerencsésebbek lennének /tavaly egy hétvégi balatoni nyaralás,most egy legjobblap-os poló,egy nationalgeographic poszter/ ,én meg csak várhatom ötödik hete a multimedia.hu-s cd-ket, meg a gusztavnetet nézhetem az adsl-es előfizetésemről
De nem adom fel,iszok egy pickwick teát ,és keresek még JÁTÉKokat