Egy filozófia professzor kiállt az osztály elé. Amikor elkezdődött az
óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres befőttes üveget és
megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a diákokat, hogy
megtelt-e az üveg. A diákok egyetértettek, hogy igen. A professzor
ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az üvegbe. Enyhén
megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb kövek közötti
réseket. Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg.
Egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT
és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék
helyet is. Megint megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A
diákok egyhangúan igennel válaszoltak. A professzor ekkor elővett két
doboz sört az asztal alól és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a
homokszemek közötti réseket is. A diákok nevettek; Most, mondta a
professzor, lássák be a következőt. Ez az üveg az Önök élete. A
nagyobb KÖVEK a fontos dolgok: a család, a társ, az egészségünk, a
gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden más el is veszik, még
kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog, ami számít-, mint pl.
a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden más. Az apróságok. Ha
először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a
kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden
energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán
fontos dolgoknak. Figyeljünk oda a boldogságunkhoz fontos dolgokra.
Játsszanak gyermekeikkel. Figyeljenek oda az egészségükre. Vigyék el
táncolni párjukat. Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani,
vendégeket hívni. A köveket rendezzék először- amik a legfontosabbak.
Állítsák fel a sorrendet. A többi csak homok. Az egyik diák felemelte
a kezét és megkérdezte, hogy mit reprezentál a sör. A professzor
elmosolyodott. - Örülök, hogy megkérdezte. Ezzel csak azt akartam
volna jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az életünk, két
sörnek mindig marad hely...
Hajnali négykor a férj felébreszti a feleségét és mielőtt az teljesen magához térne, ráveszi, hogy menjenek el az állatkertbe. Mikor odaérkeznek, egyenesen a gorilla ketrecéhez sietnek és a férj azt mondja:
- Drágám, megvicceljük a gorillát?
- Miért ne?!
- Jó, úgy sincs itt ilyenkor senki, vedd le a blúzod! Leveszi, mire a gorilla mocorogni kezd.
- Jó, akkor most egy kicsit ingereljük tovább, vedd le a szoknyádat! Leveszi, mire a gorilla a rácshoz közel húzódik és nagyon bámulja a nőt.
- Nagyon jó, akkor most vedd le a melltartód, mutasd meg a gyönyörű cicidet! Leveszi, mire a gorilla a rácsnak feszül, és nagyon izgatottan figyel.
- Jó és akkor most vedd le a bugyikádat is, drágám! Leveszi, mire a gorilla annyira bekattan, hogy szétfeszíti a rácsot és a nő felé rohan. A nő teljes pánikban menekül és üvölt a férjének:
- Segítség drágám! Most mit tegyek?
- Most próbáld megértetni vele, hogy fáradt vagy, fáj a fejed és amúgy sincs hozzá kedved!
" alt="
