Visszafelé a nagy gép szerintem kicsit nagyobb volt mert sokkal jobban elfértünk, hiába tolta ránk az előttünk ülő a széket még úgy se volt gond.
Gyorsabban is eltelt az idő.
Kisgép, hát az asztán tényleg fapad...
Elég lassan ereszkedett le, majd szét szakadt a fejem, fülem... (füldugóval...) odafelé nem volt gond ezzel.
Szépek ezek a légiutaskísérő csajok.... Voltak srácok is.
Azért kemény meló ez is nekik...
Repülőút:
Odafele kisgép tök jó volt, bőr ülés, jó tágas stb... Magyar srác ült mellettünk, ő imád repülni mondta... szinte ugrált felszállásnál. Tolmácskodott nekünk a gépen.
Gondoltam a nagy géppel nem lehet gond...
De volt... az a nagy gép ha nagy mi a kicsi?
Előttünk ülők teljesen ránk tolták az ülést... 5ször szóltam szépen, Pisti 2szer, a légi kísérő 3szor... 9. óránál amikor láttam Pisti is szenved nem tud kiszállni wcre felálltam és már nem angolul nem szépen elmondtam a fickónak hogy...………………..
Utána nem volt gond....
Szóval mint ahogy egyik régebbi fórumostársunk mondta a magyarok csak az erőszakból értenek, nem csak a magyarok.
Én alkalmazkodtam mivel azt hittem Amerikai én leszek vendég de ez mások szarba vétele volt...
Sebaj, én nem kívántam neki rosszat, de Miamiban az ő csomagját kapták szét. Egyébként német volt.