Mérhetetlenül szomorú vagyok. Ma sem kaptam levelet.

Hello! igazatok van, nekem is azt mondják mindig nyerek, pedig még mindig kezdőnek érzem magam Gladiátorhoz, vagy Jerryhez képest. De ne értsétek félre, ezt most nem irigységből írom, mert személyesen is találkoztam velük és tényleg angyaliak és nagyon-nagyon lelkesek. Már ilyen ismrősökért is érdemes volt megtalálni ezt a fórumot. Na nem érzelgek tovább! Röviden: nem kell a rosszmájú vélememényekre adni, szép szín a sárga, de én meghagyom másnak!
Jó éjt!

Tery,
Mennyire igazad van, ha azt te tudnád, lehetne erről írni egy teleregényt, mi meg besepernénk a jogdíjakat... Egyébként én nem a barátainkról írtam, az ismerősökről, csupán az ismerősökről.

Az irígyek az hagyján:
De mikor mondjuk a kolleganő azt mondja: kűldjél már be a nevemben is mert te mindig nyersz? mindig?????
Ez a fura. Mindenkinek itt a lehetőség. Nem baj "gyerekek" a lényeg az,hogy mi nem vagyunk ojjjjjanok.
Mi vagyunk a tipikus "zsák a foltját" Jó értelemben.
Természetes már megint rohanok,úgyhogy ennyi. pussz mindenkinek

Miért vannak ilyen barátaitok? Szerintem aki ilyen irigy, azzal nem kell barátkozni. Az ismerősnek pedig nem kell mondani. Nektek sem jó, ha ezen kell mérgelődni, inkább tiszta vizet a pohárba.

Akinek vannak érzései, az nem tudja kizárni a külvilágot. Viszont néha tudatosítani kell bennük, hogy mi a nagy harci helyzet, és ez után egy sötét, csendes sarokban lehet tovább irígykedniük.

Sajnos irigyek az emberek
De nem kell törödni velük
Mindenki előtt ott a lehetőség
Hajrá !!

Hát nem tudom.
Én is adtam a postásomnak ezt-azt a nyereményeimből.
Mondjuk ő nem lop, de nem sokkal lett barátságosabb az ajándékok hatására
Na meg az összes postást úgyse lehet lekenyerezni az egész útvonalon , ahol a küldemények érkeznek

Az irigyeket meg már annyiszor kitárgyaltuk..... mindig lesznek ... meg pofátlanok is.... nem kell velük foglalkozni

Az egészben az a legfurcsább, hogy már azért sértődnek meg, ha valamiből nem adsz nekik. Mintha az mindig olyan természetes lenne.
Mintha az életben bármi is természetes lenne!

De az a jó, hogy minél több dolgot osztok szét annál több dolgot nyerek!
Így a végén úgy is én nyerek, ha mást nem néhány jó pontot az Öregnél majd a végső sorsolásnál!

thiefman,
Hát ez az, a pofátlanságnak nincs határa. Amikor pár éve megnyertem az első külföldi utazásunkat, egy közeli ismerősöm kedvesen beközölte, ha nem megyünk, adjam nekik. Persze, csak úgy, egy Párizst. Azóta persze szerencsémre jött még egy pár utazás, most már az érdekli őket, kit viszek magammal a családból, mintha közük lenne hozzá..szánalmasak.

Anonymous13,
Azért írtam, mert úgy is gondoltam. Rendkívül nagyvonalúnak tartom a gesztusaidat feléjük, én nem tudnék ilyen nagylelkű lenni az arra érdemtelenekkel.
Halvány fogalmuk sincs, hogy nekünk ez a hobbynk mennyi időbe, energiába és pénzbe kerül. Utálkozni, irígykedni a legkönnyebb. Ezért szoktam azt kívánni a kedves ismerősöknek, amit ők nekem csak triplán.

Gladiátor!
Köszönöm, hogy ilyen szép szavakat mondtál rólam.
Egyébként sokan vélekednek úgy, hogy milyen jó nekem, azok a dolgok amiket nyerek azok nekem "ingyen" vannak.
Ha tudnák, hogy mennyit hagyok ott a postán bélyegért és stb...

Tery
Úgy, úgy! Nincs egy poros lexikon a háznál? Csakis szakszerűen!

Nálunk is ez a helyzet. Nem is mertem elmondani a családon kívül a második bankkártyát, mert le is lőttek volna érte...

Sziasztok.
Természetesen nem "hőbörögtem" volna, ha igazuk van. De nem PUFI, hanem PUFFADT!!! volt a boríték,(talán a levegő miatt) ha kisimogatom legközelebb akkor lapos lesz!

Igazad van Gladiátor egyetértek
Nekem kellmetlen perceim voltak vasárnap amikor megnyertem az Omega jegyeket. Rögtön a játék után felhívott egy ismerősőm, hogy de jó, hogy nyertem majd ő jön velem a koncertre. Egy pillanatra csak lestem bambán. Majd közöltem a párommal megyek. Erre mondta,akkor én ne menjek,ő meg elmegy a párommal. Szóval nagyon kellemetlen volt

Aki meglepikkel díjazza a postásokat, meg kell emeljem nem létező kalapomat a nagylelkűsége előtt. Én lassan már a jóismerősöket sem részesítem efféle kegyben, látva az "együttérző" pillantásaikat egy-egy nyereménynél... ill. kiértékelve azt a tényt, hogy ők ezért semmit sem tettek. Fenti cselekedet rendkívüli, nemes lélekre vall.

Hát - én is vidéki vagyok, de nálunk a múltkor is egy olyan cifrát káromodott a postásnő, mert a Bábolnások nem egy nagy dobozban, hanem sok kicsiben küldték a dobozokat és így neki többet kellett könyvelnie. Persze a fülem hallatára. Mintha én tehetnék róla. Modjuk az epéje sem bírja már mikor minden nap jön egy ajánlottam!
Még szerencse, hogy az a postás aránylag normális aki az utcánkban jár.
Pedig mindketten szoktak kapni repicuccot.

A mi postánkon csupa idősebb, megfáradt alkalmazott dolgozik, az egyetlen normális fiatalabbat (aki még nem utál minket kellően) gyorsan áttették a csekkes részre. Bélyegeket és borítékot veszek és a postaládával "kommunikálok", ez ha nem pufi a borítékom, a legtöbb esetben bejön. Persze látni rajtuk, hogy utálnak ezért, de az érzés kölcsönös.

Én is mindig lapítom a csokipapírokat, elég nekik két könyv egy estére.